…és azután eljön a pillanat, amikor az alkalmazott (esetenként kivételesen a lelkes tulajdonos is) leül szembe velem, és jól érthetően beszél nekem arról, hogy mit szeretne látni megvalósulni általam. Van olyan része a beszélgetésnek, ami leginkább mélyinterjúvá alakul, amikor kiderül a megrendelő-alkalmazottról, hogy ő nagyon is érti ezeket a dolgokat amik a feladatok, de hogy segítsen nekem még egy kicsit jobban, előveszi az üzemi tollát (jobb esetben, de elég gyakran:Montblanc) és felvázol egy skiccet. Megnézi saját munkáját, belesatíroz és elém tolja:
–Na innen már gyermekjáték lesz befejeznie, művészúr.…
Természetesen vannak emelkedett találkozások is, ahol a kapott bizalom a szabadság meghagyásával társul, és ezekben az esetekben sokkal nagyobb a belső inspirációm.

Az embléma nagyon fegyelmező és gondolkodtató műfaj. A milliméter ezredrészein múlik a lényeg, de van olyan, amikor az esetlegességet is elviseli a megoldás. Tehát az a szabály, hogy mégsincs szabály!

Az Egészségforrás Alapítvány kapcsán szeretném megemlíteni Miklós Katalin nevét, akivel az együttgondolkozás, a tervezés és a megvalósítás egy soha nem feledhető élmény marad!
Kati már fentről figyeli a kisded játékaimat, de gyakran érzem hogy bölcsességével beleradíroz a hibás rajzaimba.

A piktogrammok a szabadabb lehetőségeik okán, felüdülés a zsúfolt napi robotomban.
Hangulatfüggő műfaj és kell hozzá a konstelláció is!. Talán leginkább az égeresi pontyokra hasonlítanak, „ha megy, akkor nagyon megy…”

A kész sajtóhirdetések nem is sugallják, hogy néha milyen vajúdás után születnek meg.
Az alakalmazottak száma hirtelen megemelkedik, mindenki mond hozzá valami nagyon fontosat, de a legjobban azt szeretem, amikor az utolsó napon jön rá a legnagyobb vezér, hogy a szöveg nem is jó benne. Volt olyan skiccem, amiből 32 javítgatott verzió készült, és a véglegesnek elfogadott rajzomat, a külföldi nyaralásából megérkező topmenedzser ötlete miatt, szívárványszínű elefántképre kellett volna cserélnem, "mert az olyan cuki” indok miatt.
Ezek a fordulatok olyan edzések a toleranciámnak, amitől vagy izmosabb leszek, vagy a pszichiátert hívom vacsorára.

A könyvborítókat azóta nagyon élvezem, amióta csak a szerzőkkel kell megállapodnom.
A könyvíró ember,  túl van már egy alkotói gyötrődésen, mert könyvet írni nagyon nehéz műfaj, és sokkal empatikusabban fordul a más alkotásához.

A plakátjaim, ha egyáltalán nevezhetők annak, inkább valami illusztrált értesítőfélék.
Kopper László professzori szobájának egyik falát az általam tervezett plakátok borították, időrendi és tematikai sorrendbe rakva. Mindig azt a fotelt választottam, ahonnan a legjobban láttam őket, mert a hiúság bennem is munkálkodik alaposan!