Szeretek rajzolni! Örömet okoz! Élvezem, amikor megy!
Kettőezerben minden nap rajzoltam egy oldalt egy könyvbe. Ha belelapozok, emlékszem a napra, a hangulatokra és a történésekre.
A rajzok nekem mankók, amikre támaszkodom a csúszós, göröngyös utakon, és ha kell, elzavarom velük a harapós kutyát!

A bélyeg  izgalmas műfaj, de valós bélyeget nem szerettem volna tervezni soha.
Nem tudok mit kezdeni a névérték problémával, emiatt a handabanda bélyegeimet tervezgetem.

A halak nagy gyengéim, ugyanakkor beismerem, hogy sokkal könnyebb rajzolni őket, mint az erdei mókusokat. A Szent László patak vadregényét zsigereimben őrzöm, az ott megélt tökéletes harmóniát élem újra a halaim rajzolása közben, tudatosan vagy tudat alatt.
Ifjú Attila avatott be a titkokba, emlékét, tanítását viszem magammal mindenhova, és minden halam tisztelgés előtte és köszönet neki.

A bogarak keletkezése feledhetetlen. Balatonalmádiban családi körben, a nyár örömei között kezdetben szalvétákra, amíg vártuk a pincért az étteremben, aztán pedig itatóspapírra készültek. Két hét alatt született meg a 124 bogár és a szöveg mellé. Jó volt csinálni őket!

Megmutattam Vásárhelyi Tamásnak, aki nagy bogárértő.
Lapozgatta előről hátra, és azt kérdezte:
- Normális dolog rajzolni 124 bogarat, ami nem is létezik?
Zavaromban csak annyit tudtam válaszolni:
- Szerintem a kérdés nem normális!

A dinnyékről nem írok most, csak jelzem, hogy szerintem MINDEN DINNYE!
Ezzel a kérdéssel három évig foglalkoztam, és ennek kapcsán festettem is sokat.
Mivel sohasem tudtam festeni, a dinnye optimális ez esetre, mert jó piros és az nagyon.
Egy nap arra ébredtem, hogy mostantól nem festek több dinnyét!
És azóta nem festek dinnyét!

Az utcarajzok, az erdő, a korlátok, a tájrajzok megfigyeléseim, hangulataim, emlékeim, félelmeim, vágyaim, terveim, elemzéseim, absztrakcióim, következtetéseim. Most veszem észre, hogy ezt a patetikusnak tűnő sort hosszasan tudnám sorolni. Mivel kialakult bennem a desztillált önirónia, így ezzel most ezt a tüzet eloltom. Marad a parázs, ami veszélytelen a szél feltámadtáig.

A DNS-pro elnevezésű menü a számomra legkedvesebb rajzaimat tartalmazza, utalva a génekbe kódolt megmagyarázhatatlanra.